NINCS FOSZLÓ SÖTÉT

Nincs foszló sötét, csak kiütköző,
világosabb foltok, itt van
ez, itt van az, mintha játék
volna tudni, hogy vagyok –
fémes mosoly, könnyű mulasztás.
Nincs foszló ég, csak a felhők
világító sebe, hámlik a délelőtt:
ennyi a dél. Ma sem találkozunk.
Miért van véríze annak, ha mosolygok?
Miért a bőrömet rántja le,
ha az égre terített este
sátorhang lesz a szélben – miért
imádkozom reggeltelen napokért?

kép | vecteezy.com