G. István László

NEGYEDIK VÉDŐBESZÉD 

2011 június

NEGYEDIK VÉDŐBESZÉD 

Sosem volt igaz, hogy Kandi nyárfákkal
keljen versenyre, ki tud a széllel jobban
átmosódni. Kandi csapzott, ez tény. Igyekszik.
Igyekszik holta után is halottként szólni.
És életében annyiszor volt holta után, hogy
szólnia sem kell. Nem tud mit kezdeni a félelemmel,
akit a félelem kezd szélre tolni. De hogy
nyárfákkal versenyezzen, ahhoz Kandi
túl prózai. Izzadt tincsei, mint a csápok
tapogatják tar fejét. És ha körbevennék? Kandit
bekeríti a csapzott remény, hogy lesz még
a széllel dolga, mondjuk egy új nemzedéket
létrehozni. Mit nemzedék? Nagy szavak, legyen
gyerek – csak hangjában a salak, amit
képtelen kiszórni. Idáig Kandi nem megy,
marad neki meddő rágódás. Szerelmének nincs
határa, se alakja, se formája. Olyat még
nem tett, hogy szavak nélkül legyen
belőle rejtelem – egy új élet, na hiszen,
csírája. Marad, hogy Kandi csapzott.

kép | vecteezy.com