G. István László

KOCSMÁBAN

2005 november

KOCSMÁBAN

Sok itt a bor. Csorog a pohár
mellé, festi a szalvétát, szájat,
nyelv alatt a nyelés utáni
csöndet, vöröse lázad,
mint a vér testetlen körökben
keringés helyett visszafut a szív
mellé, hogy az áldozat
ne belül legyen, kereszt
alá süllyedő félelem,
elhagyatásból olvadásba
merülő lélek, el van ázva.
Krisztusra gondoltam, az inge lógott,
kupa helyett a kezét használta,
égett a szája, húzta a két latort,
mert aki szánt az időben,
nem gondol boronára,
öreg arc is ilyen, csorog
a ráncban a bor a tálra.

kép | Mike Blackburn, flickr.com