HÁNYADIK NAP

Hányadik nap, ne kérdezd, fél-hanyatt,
ahogy aludni sem, gondolni pláne
semmit sem lehet, ha egy színtelen folt
beszéd közben a szemén áttünik
a másiknak, akivel csak te vagy,
és csak te lehetsz, fekszel, árulás
belülről ér, tengert a só, napot
a meleg hagyja el így, de neked
száradt-e a szájadba annyi szó,
hogy nyelni vágytál, hányszor lehetett
elrontani, amíg a hang teremtett,
biztos nem sztentori – az este, reggel
bizonytalan várt benned, épp lehelted
csak neki, hogy legyen, s hogy látod, hogy jó.

kép | Nádas Alexandra: Kötődések / Kikötések sorozatból