ARS HERBAE
2006 április
Hajnaltól hajnalig vigasztalódj, és jusson
időd homokot nyelni, előbb a szájpadlás
beissza, szivacsra jut ennyi, réteg
emlék, vizet nyel így virág, tanulj
meg nem felelni, ha szomjúságod kannára
vár. Hogy közben kinövöd a szobát –
repülni rosszabb bogárnak. Zúgása
mellékzaj, bánat helyén saját
fejét fájdító hangja, hogy valami így
mozgatja benne, súrlódni szárnyát, újabb
virágterekbe, hogy lelkét ossza szét,
ha közvetít. Porozni nem. Hajnaltól
hajnalig vigasztalódj és nőj, mintha
lombod eget találna a föld helyén –
de ágaid csak úgy töröd, magadban,
nem vagy te szél.