ARANY JÁNOS VERSÉRŐL

AJ-BAJ

Nem fáklya vagy, éltem:
Vagy te silány gyertya,
Mely csepü-kanócát
Sercegve itatja,
Majd-majd el is oltja.
Mégis ha elégne!
De mennyi hiában
Elcsepeg, elcsurog
Igy átabotában:
Áldatlan munkában.

Arany kimeríthetetlen szellemi öröksége, hogy az életvitalitás erejét, a gondolat- és képzeletgazdagság, az idomteljesség titkát az erőtlenség álcájában, a visszafogottság és az egóvesztés: a visszavonás misztériumában éli meg. Nyelvteremtő ereje és kimondási evidenciája Adyé – az erőhöz való viszonya, s ennek a viszonynak a nyelvi gesztusai azonban a legyintés, a panasz, az enervált önlefokozás áldozattételében teljesednek ki.
csöpögés, hiábavalóság
A gyertya megsemmisül, miközben fényt sugároz – Krisztus-jelkép is lehetne. A gyertya a Logosz: a világfény szimbóluma. A láng, a kanóc és a viasz egysége a szentháromságé. A teológiai teljességnek azonban csak a hétköznapi visszfénye, árnyéka, megcsúfolása látszik a jelentés felszínén. Az önmegszólítás látszólag lefokozó allegóriává teszi a felmagasztosító lírai önigazolást: hogy a fizikai fény semmivé válik az ihlet, vagyis az isteni világosság jelenlétében. Ahogy az egy szál gyertya fénye kialszik – mind áldatlan munka, csöpögés, hiábavalóság. Hiszen a lényeg nem fáklya, nem előremutató fény, hanem a profán áldozattétel drámai kiszolgáltatottsága – silányság, elcsorgás, sercegés. Az önmegszólítás tíz sorának drámai felépítése azonban mást sugall: az odavetett, esetlegességnek álcázott névmások, módosító- és kötőszavak – majd-majd, mégis, mennyi, így – az esendőséggel hitelesített, nagyívű kimondás lobogó kottáját rajzolják.

Mindenkinek van egy égő gyertyája a mennyországban. Addig él az ember. A 412-es 313-as magyaros lüktetésű gyertyavillódzás sorai a túlvilági fény vitalitását örökítik ránk. Végigkísér az életen: keresztelő-születésnap-haldoklás-ravatal. Meggyújtjuk az ártó démonok távoltartására. Keresztbe tett gyertya menti meg a fuldoklót. Arany befojtva kizengetett sorai sem fulladnak el soha. A csodafiúszarvas ezer ága bogán ezer gyertyát visel.

A FÉNYCSÓVA LOBBANT című antológiából
kép | vecteezy.com