G. István László

A DUNA GYŐZI

1998 május

A DUNA GYŐZI

Az átérés, a visszatérés
gondja elmúlt, gondja rég
csak emlék — jó utunk van,
egymás után, libasorban
léphetünk. Úgy véd minket
mindenhonnan
a régi híd, a messzeség.

     Leülünk egy sörrel? Az asszony
     utánam néz, apám, ahányszor reggel
     otthagyom. Fél a kutyáktól. Nem
     löttyedt a melle, és csak kicsit
     felmosószagú. Este,
     meló után a fülébe bújok,
     egész éjjel nyávogva kúrom.
     Reggelre békülünk, a szeme
     két tojás, jó a baksör,
     ha kinyomnám, sárga lenne.
     Reggelihez rántottát, jó paprikásan,
     kenyér nélkül eszünk, nem panaszkodom.
     Gyerek nincs. Karácsonykor macskát veszünk,
     majd simogatjuk, még eggyel?
     Nyárra sosem jön tavasz,
     nem igaz? Mit? Ne ugass. Fél a kutyáktól.

Nem mintha nem lenne ahonnan,
nem mintha nem lenne hová.
Fejekbe, hosszú hajakba kapaszkodol.
Hason csúszva mászol
oda-vissza, oda-vissza.

GIL1

     Habbal vagy hab nélkül? ha megdöntöd
     egy kicsit, olyan, mint az angoloknál,
     így fele hab. Leülünk, megbeszéljük.
     Most jött a nyár, képzeld, akik csak akkor,
     múlt hónapban vették ki, na mi lesz már?
     esőben ültek, nekem kell a mozgás.
     Engem a hegy riaszt, napon kidőlök,
     szörfölök. Mondják árt, de nem nekem,
     rossz a rák, de nincs folt a bőrömön,
     télen kosarazom, látok a pályán.
     Kartúnozik a gyerek, megbeszéljük,
     leülünk, de elvan, anyám vigyáz rá.
     Habbal vagy anélkül? Befektetek, kicsit
     forgatok, nincs brókerem, jobb, ha kockán
     dobom ki, mennyi, érzékem sincs, csak szerencsém.
     Balhé csak olykor, nincs lakás, anyám iszik,
     összeszedem. Most jött a nyár, már menni kell?
     folyik az aszfalt, de majd megbeszéljük.

Mert szédülés a híd, ha csúszol,
ne szégyelld, hogy kapaszkodnál.
Csak fejekbe, csak hajakba.
Amerre jársz, le az útról,
ne nézzed, hová jutottál.
Rúgsz fejekbe, rúgsz a habba.

     Ha egy sörre meghív, megköszönöm.
     Lehetek indiszkrét? Vannak férfiak,
     akiknek jól áll a sörszag. Én családot
     képzelek köréjük, maga pont ilyen.
     Most a rúzsomat figyeli? Hogy mindig
     szétkenem? Na ne piruljon. Jön már a sör?
     Nem kell szégyellni, a fogamra is jutott,
     ne féljen. Pedig lenne rá időm. Nem
     koccintok a Ferenc Jóska óta. Na, egészségére,
     amit ma megihatsz. Maga mindig
     így néz a szemével? A bal szakasztott,
     mintha üveg lenne, remélem nem sérti,
     beszélek összevissza. Hogy tetszik a fogam?
     A sörrel lejön. Ugye magának is vannak
     titkai? Megosztja? Akkor már nem is
     titok, ugye? Nekem nincsenek. Most
     téved, ha azt hiszi, hazudok, fogadjunk,
     hogy fontolgatja, hol a férjem. Lehetek
     indiszkrét, bár nincs köze hozzá, elárulom,
     nevet? megijedt? kigúnyol? elmegy?

GIL2

Olyan műszaki építmény kell nekem,
ami a közlekedési vagy szállítási
út áthaladását biztosítja
alatta fekvő
akadály felett.

 Egy sörre hagy hívjalak. Apám
     sokszor mondta, a sör az sör, fiam.
     Sörre bor, borra sör, haha, csak
     meg ne ártson. Vettem Lillának
     kabátot, tegnap összevesztünk, nerc,
     leírtam, szent a béke, tudod.
     Mindnyájan nyugtatóval élünk.
     Kinek ez, kinek az. Na mondd,
     veled mi van? Ritkán látlak erre,
     én felszedtem pár kilót, ha a kondi
     nem lenne, reggel mindig úszok.
     Jó a baksör, Lillával hétvégén
     kiruccanunk. Most itt az ősz.
     Tavasz ravasz, tudod. A fejem már
     nem fáj, de a gyógyszert betartom.
     Mindig van nálam víz, nem tudom lenyelni.
     Ezt csak így lehet. Te olvasol Bibliát?
     Én minden este. Kínaiul kéne tanulni.
     Nem élet ez máshogy, tudod, mert,
     még egy kört? spirituálisan nem létezem,
     hiányzik a lelkiség. De olvasok magazinokat.
     Meg sportolok. Ép testben, épp vagyok. Meg úszok.

A Duna győzi, üres a híd, csak a szétjárt partok
mutatják fényárnyait: elszórt ásványvízpalackok.
A homokban turistaszem, mintha nézne —
hány nyelven szól az ég, nincs már fölfelé se.
Torokszáradás, szomjat oltó séta,
a Duna győzi, csak hídja más, nem tudni mióta
nincs kopasz fej, nincs lassú izzadás, nincs betérés —
kávészag helyett csak levegőbe nézés.
A Duna győzi, hídja hív, szólít, hogy nincs folyó —
az áradásnak is csak első hangja jó.

     Jólesne a sör, az első, mint a por lemegy,
     a második gurul, kortyolva jó a harmadik —
     hanyadszor ülünk, s hanyadszor mondjuk, hogy
     ülünk, s hanyadszor mondjuk, hogy hanyadszor –
     rossz az örvény, zsibbad a nyelv, magunkra látni
     exponálatlan emlék, már történés alatt is
     részeg hunyorgás a részegség előtt –
     amit itthagytunk, görcsösen keressük.
     Eszünk barackot. Történeteink
     magvaválnak, idegennek is megtekinthetők.
     Minden új arcban megöregedtünk,
     s ha új szemeknek szól bólogatásunk,
     sörhabba nézni jobb nekünk.
     Avas magányban panaszkodunk.
     Mégis jó a sör, boldogok vagyunk.

egy sörtalpat forgatok
habfoltok és hónapok
újra nehéz a fejem
halál helyett képzelem

halál helyett képzelem
habfoltok és hónapok
újra nehéz a fejem
egy sörtalpat forgatok

kép | flickr.com