FUSS EL VÉLE
2013 március
hol volt hol nem volt
s hol van még a vége
tudom persze
mondtad
én baltáztam el
arról volt szó
hogy hazamehetek
egy egész hétig
otthon lehetek
megölelhetem apámat anyámat
épp csak mindvégig
fogjam be a számat
és jöjjek vissza
a nyolcadik napon
amit eldicsekszel
rögtön elveszíted
semmi sincs ingyen
nem
a mesékben sem
három nap se kellett
bőgve jöttem vissza
taknyomba-nyálamba
belehabarodva
jaj mi lesz velem
ha elvesztettelek
te meg ott álltál a kapunak dőlve
bárányfelhőket fújtál pipafüstből
legyintettél egyet
ugyan semmi gond
a lónak négy a lába aztán mégis
hol van hol nem van
míg meg nem halunk
így mi is tovább éldegéltünk
kis ház kis élet kis foci
a pók hálót szőtt a sarokban
mindennap újra ugyanazt
a tollseprűnek szárnya nőtt
és kirepült az ablakon
az üveghegyek növekedtek
és rajtuk túl a kamra polcán
a lekvárok dzsemek befőttek
számolgatták az éveket
hol volt hol nem volt
s nincs még itt a vége
hát élek addig míg meg nem halok
a tükörről lekopott mind a foncsor
naptárunk nincs már csak üres lapok
és mégis minden ünnepnap előtt
megpucolom az összes ablakot
s most itt ücsörgünk a kemencesutban
én félvak vagyok
te meg töksüket
kérted volna inkább
keszkenőmbe kötve
hozzam el neked
ház közepére szúrt
könnyekkel öntözött
mogyorófa pálcád
fájából sarjadzott
mogyorófabokor
suvadt mogyoróját