Vécsei Rita Andrea

FÜRDŐSZOBA DÉLBEN, VIDÉKEN

2011 március

FÜRDŐSZOBA DÉLBEN, VIDÉKEN

Begyulladt a szemem, ötször
kell csepegtetni naponta,
délben jut először eszembe,
keresem a kis műanyag flakont,
hűtőben kellene tartani, ott nincs.
Konyha, nappali, nem találom.
Talán a fürdőszoba.
Bent csak állok, hűvös van.
Az ablak nyitva, kukorékolás,
jó hangosan, galambok burukkolnak,
semmi más. Hűvös, nedves.
Reggel mostam, még nem száradt
ki a kád. Kakas megint. Fekete csempecsík,
egy sor fekete, különben fehér.
Galamb, kakas. Szúnyoghálón
árnyék, ecetfa, orgonaárnyék. Hűvös,
tompakék csempe, matt felület, meztelen
talpam alatt az egyik repedt. A mosógépen
sincs a cseppentő. Lassan csúsztatom
odébb a talpamat. Hűvös. A törés.
Galamb. Keresztben csíkos köntös
a fogason, megfogom. Keményre kopott
frottír. Meghalt, akié volt. Könnyű szél,
épphogy. Sötét levélremegés
a szúnyoghálón és fehér fények.
Sárgásfehér a műanyag szappantartó
a köntös idejéből. Piros, lyukacsos betét.
Nyálkás maszat a lapos, éles szappan alatt.
Kanálcsörrenés. Mintha még egy,
kanál vagy villa.
Kakas. Csend. Hűvös csempének
dőlök. Az ajtófélfán jelek, ceruzacsíkok
egymás fölött, hogy mennyit nőtt
egy (régi) kisgyerek.

kép | Gordon Wrigley, flickr.com