GYORS ROZSBARNA DARAB
2001 január
Kovács Leventének
valami eszelősség van abban
hogy megéhezel
kenyeret jókora darabot
hasítasz libazsírt kensz rá
éppenhogy egyenletesen
durva sóval teleszórod
valami végig nem gondolt van abban, ahogy
kalapálod a sorokat
zsíros ujjakkal csúszkálsz a billentyűk között
bal kezeddel szelet kenyereddel
egy kezeddel folyton félreütsz
a félelmetesség az a valami
ami abban van
hogy zajtalanul csinálod
mert nem klaffognak újabban a billentyűk se
valami levetkezhetetlenség
van benne hogy
mintha mindig így lett volna
kitépsz magadnak
egy gyors sós rozsbarna darabot
ezzel azzal teleszórod
néhány falatot magadba gyúrsz
hogy végre odahajolhass –
barna serlét kortyolsz hozzá
harapsz melléütsz és
kortyologsz
cigarettázol
melléütsz
könnyűszerrel korrigálod
rágsz nyelsz a betűk közé mögé és fölé ütsz
cigarettahamu kenyérmorzsa beragadt betűk
valami gerjedelmes van abban
ahogy mindennap beteljesülsz
valami nézhetetlen
hogy
odaülsz tapadsz
ahhoz a másik asztalhoz
mindig egy másik asztalhoz ülsz
hogy lemásold ugyanazt a sort
valami kiköphetetlen
lenyelhetetlen van abban
hogy
meghengergetve aranybarna
császármorzsában
valahol
közepes hőfokon préselt narancsléhez
sül a hús