FORRÁSPONTON TÚL, KIHŰLÉSEN INNEN
Kifoszthatatlan tengerekről álmodsz,
az ősleves különös forgású
szerveződéséről, ízek és színek
szintéziséről, a kavargó formákat
egybeolvasztó nagyanyádról, aki jóízűen
bólogat, a tálból még egy kanálnyit
tányérodra szed, majd visszamerül az anyag
áramló folyamába. Ezt a végtelent
kellene megértened, és az össze-össze-
koccanó porcelánok finom zaját.
Díszhalak akvárium-magánya ül
tekintetedbe, üveges szemmel bámulod
a test lassú illanását. Beleszédülsz
a terítő örvényeibe, koncentrálni
próbálsz, az evőeszközbe kapaszkodsz,
megtartod vele a csend súlyát.
Kikanalazod a felületek közti távolságot,
hogy az éjjel tömegvonzása újra tapinthatóvá
gyúrja felpuhult húsodat. Végül
a csillapíthatatlan ébredés.