„… FÖLDBE ESETT …”
1998 október
enyém lesz attól, hogy belém esik
mint búzamag? emlékét kell kivárni,
hogy enyésszen holtáig-holtomig
a hant alatt — amíg feltámadásnyi
reménye sem marad: már arca sem
látszik, csak egy mosoly a megkövült
emlékezetben, hol van az a szem?
az égő konkoly föld alá kerül
(szavak mélyére) gyökértelenül…
úton-útfélen: ha nem az enyém,
akárkié, akár eledelül
a varjaké — termése nem az én
dolgom többé… mert aki hallgat, hogy titokban
száz annyi teremjen jóból-rosszból: csak egy van.