Bujtor László

FÖLD-KÉPEK

Történeti földtanról, globális felmelegedésről és a kyotói egyezményről [2005 augusztus]

FÖLD-KÉPEK

Mi fán terem a történeti földtan?

Jelen sorok írója geológus, s ekként megtanulta: a geológia tudománya a természettudományok egyetlen történeti-, és a történettudományok egyetlen természettudományi diszciplínája. A történeti földtan ugyanis a Földünk történetét dokumentáló kőzetek történeti szemszögű természettudományos kutatása. Az emberi történelem kutatásához hasonlóan kedveli tárgyát szakaszokra, korszakokra bontani, és a határokat – jellegzetessége szerint – a krízisekkel, katasztrófákkal jelölni. A történeti földtan számos ténnyel bizonyította már, hogy a bioszférát ért sokkokat Földünk csak óriási áldozatok árán, évmilliók alatt vészeli át, s minden krízis visszafordíthatatlanul alakítja a bioszféra összetételét. Magyarországon a középfokon iskolázott, érdeklődő és környezetére érzékeny olvasó tanulmányai során nem hallott sem a történeti földtanról, sem az imént említett bizonyítékokról.

Hazánkban nemcsak az alap-, de a középfokú oktatásban sincs önálló tárgya a földtudományoknak; az ásványtan, őslénytan, kőzettan, lemeztektonika, földtörténet, rétegtan stb. említésre sem kerül a tantervekben. A számos statisztikai paraméter alapján Magyarországnál fejletlenebbnek tekinthető Romániában a gimnáziumi tantervben önálló tárgy a földtan. Nálunk a középfokú földtani oktatás a földrajz tárgyba bújtatott néhány oldal csupán, pedig létérdek, hogy a felnövekvő generációk megértsék és világszemléletük, világérzékelésük alapjaiba építsék: napjaink környezeti folyamatai és klimatikus változásai hova vezethetnek.

a tudatlanok bátorsága

Ezek a folyamatok egyirányúak, és rövid távon (értsd: az emberi történelem léptékében) többnyire visszafordíthatatlanok. A sokat emlegetett, de meg nem gondolt, át nem élt közhely, hogy egyetlen Földünk van, ami nem kísérleti eszköz – szorongatóan, mindennapi értelemben valóságos. Ezért van szükség önmérsékletre (az ember szinte fél a szintén elkoptatott szótól), az elemi következtetés elfogadására, hogy az ember nem függetlenítheti magát a bioszférától. Ha a történeti földtan tudománya által feltárt tényeket nem ismerjük széles körben, akkor az ember a tudatlanok bátorságával élve, a politikusok felelőtlenségével játszik kockajátékot saját jövőjével.

Megpróbálom hát korunk talán legnagyobb gondját, a sok oldalról meggyőzően bizonyított globális felmelegedést és klímaváltozást történeti – földtörténeti – szempontból bemutatni, felvonultatva néhány olyan példát, amely az óvatosság, a nagyobb megfontoltság, vagyis az új gondolkodásmód szükségességét dokumentálja.

Nydia Lilian, behance.net

A klímaváltozást alátámasztó néhány bizonyítékról és tényről

Az ember az ipari forradalommal, a földi élet 3,8 milliárd éves fejlődésének legkülönösebb „lényeit’’ hozta létre: az önálló „anyagcserére” képes gépeket: gőzgépek, robbanómotorok és turbinák hajtotta gép-lényeket. Ám a növényekkel (bioszféránk elsődleges termelőivel) ellentétben ezek a kreatúrák oxigént égetnek, s termékük a szén-dioxid. Az ember hybrise (önhittsége) a technológiára támaszkodik, és arra késztet, hogy nevetségessé tegye Malthus igazságát. 1 Balogh János ökológus húsz évvel ezelőtti szavait idézem: „Az embert megmételyezte elfojthatatlan növekedési vágya, hogy leigázzon, maga alá gyűrjön mindent, hogy sokasodjon, az, hogy mindenáron növekedjen a gazdaság.

A túlélésnek, a Föld fennmaradásnak azonban nem ez a záloga, hanem a zéró növekedés – az emberiség létszámát tekintve mindenképpen” – mondta néhai professzorom. A jelenlegi exponenciális népességnövekedésnek és a korlátlan energiafogyasztásnak előbb-utóbb meg kell állnia.

soha nem látott ütemben

Malthusnak mindenképpen igaza lesz. Az ember a monokultúrás mezőgazdasággal, a tengeri ketreces haltenyésztéssel vagy a génmanipulált növény-gépekkel még kivédhette ezt az igazságot, és ma is sokan gondolják, hogy a technológia majd mindent megold.

Ma nem hír, hogy a Föld teljes lakossága 5, 6 vagy 7 milliárd fő, és az sem ráz majd meg senkit, amikor az ENSZ bejelenti: a Föld népessége elérte a 10 milliárd főt. A technológia és a gazdaság lokomotívja gyorsulva dübörög – tudom: ez is agyon koptatott közhely! –, a gép-lények soha nem látott ütemben termelnek élelmiszert, autót, számítógépet, mobiltelefont, Barbie-babát, mindent, ami eladható, s eközben okádják a levegőbe anyagcsere-terméküket, a szén-dioxidot. Ma már évente 35 milliárd tonnát. És nem látjuk, nem érezzük, ezért el sem hisszük, hogy hat a klímára.

Közvetlen és tágabb környezetünkben csak a szélsőséges időjárási eseményekre figyelünk fel: a Duna évtizedek óta nem fagy be, a tavasz mint önálló évszak eltűnőben, Közép-Amerikát hurrikánok, Ázsiát tájfunok döntik romba, idehaza özönvízszerű felhőszakadások tarolnak le falvakat. De azért nincs semmi baj! Február közepén mínusz négy fok volt, és mindent vastag hótakaró borított. Az évszaknak megfelelő tehát az időjárás, sőt, talán annál szigorúbb, talán szélsőségesebb – mondhatnánk. Szubjektív tapasztalataink alapján nem nyilvánvaló és nem egyértelmű a változás. Nézzük a kutatások eredményeit.

Nydia Lilian, behance.net

A Föld felszínének átlaghőmérséklete a NASA Goddard Intézete által végzett kutatások szerint az utóbbi ötven évben (1950–2000 között) 0,5 °C-kal emelkedett, és a korábbi 13,9 °C-ról 14,4 °C-ra melegedett. Más források ugyanerre az időszakra 0,4 °C-os melegedést mutattak. A tudósok vitatkoznak a felmelegedés pontos mértékéről, de teljesen egyetértenek, hogy a globális felmelegedés tény, és üteme erősödik.

Az ENSZ Környezet Programja (UNEP) és a Világ Meteorológiai Szervezete (WMO) által 1988-ban alapított másik meghatározó szervezet (Intergovernmental Panel on Climate Change) szerint ugyan az 1950–2000 között mért átlaghőmérséklet-emelkedés „csak” 0,4 °C volt, ám hosszabb távon, tehát az elmúlt 120 év adatsorait vizsgálva azt találták, hogy az1880–2000 közötti időszakban a felmelegedés 0,7 °C-ot tett ki. A légkör összetételeszignifikánsan megváltozott. A legfélelmetesebb két üvegházhatású gáz légköri koncentrációja ugyanebben az időszakban veszélyes módon megnőtt. A CO2 28,5%-os növekedése mellett a metán (CH4) növekedése 116,7%-os.

tengerszint-emelkedés

A felmelegedés másik közvetlen és egyértelmű bizonyítéka a sarki jégsapkák és magashegységi gleccserek olvadása miatt bekövetkező tengerszint-emelkedés. Ugyancsak az IPCC tanulmánya közli, hogy az elmúlt 300 évben a tengerek szintje átlagosan 15 cm-t emelkedett. Mi ez? Igazán semmiség. Igen ám, de 15 cm tengervízszint-emelkedés a partvonal 15 méternyi visszahúzódását jelenti. Ma még ez sem sok, mondhatnánk, hiszen a napi rendszerességgel érkező árapály nagyobb amplitúdójú változást hoz a tengerszintben és a partvonal helyzetében. Ez igaz. Csakhogy az ember antropomorf lény, képtelen földtani léptékekben gondolkodni. Márpedig az imént jelzett folyamatok földtani léptékű változásokhoz vezetnek, melyek alapja a technológiánk melléktermékeként képződő szén-dioxid.

A szén-dioxid azonban nemcsak szén- és szénhidrogén-alapú társadalmunk, hanem a bioszféra működése szempontjából is fontos. Földtörténeti visszapillantásunkat kezdjük egy olyan példa bemutatásával, amikor a CO2-szint csökkenése kis híján végzetes következményekkel járt a földi élővilág fejlődésére.

 

A fagyott Föld képe

A Föld története során, a 700-tól 600 millió évig terjedő időszakban, a föld-történet őskorának (Proterozoikum) vége felé, Földünk legalább négy egymást követő alkalommal teljesen befagyott. A jelenséget a tudósok „hólabda-Föld” jelenségnek keresztelték el.2 Ekkor a Földünk egyenlítőjén elhelyezkedő korabeli szárazföldek gleccserei a tengerszintig hatoltak, és az egyenlítői óceánokat jégpáncél borította. Talán – kisebb-nagyobb, de semmiképpen sem összefüggő – szabad vízfelületek fennmaradhattak. A jelenséget három tényező szerencsétlen összhatása okozta. Akkoriban a Nap sugárzási intenzitása 6%-kal kisebb volt a jelenleginél. A Föld pályája is távolabb lehetett a Naptól, de a legsúlyosabb tényező a kontinensek elhelyezkedése volt bolygónk felszínén.

A 700 millió évvel ezelőtti befagyott Föld állapotának felfedezése előtt egy klimatikus modell már figyelmeztetett, hogy amennyiben a felszínt borító jégtakaró mindkét féltekén eléri a 30° szélességi kört, az eljegesedés folyamata önfenntartóvá válik, és semmi sem akadályozza meg Földünk befagyását. A Föld teljes fényvisszaverő képessége (albedója) megnő, a fehér felszín ugyanis a beérkező sugarak 90%-át veri vissza, míg a növényzettel, kőzetekkel vagy folyékony halmazállapotú vízzel borított felszín csak 30-50%-át. Amikor tehát az eljegesedés a földfelszín felét uralma alá hajtja, menthetetlenül befagy a bolygó teljes egésze. De mi juttatja el a jégtakarót a harmincadik szélességi fokig?

Nydia Lilian, behance.net

A CO2 természetes körforgása során a légkörből a csapadékkal együtt mosódik ki. Jelentős része szárazföldekre hullik, ahol a szénsav reakcióba lép a kőzetek szilikátos vegyületeivel, és azokból kationokat old ki. Az oldott ionok a szénsavval karbonátokat alkotnak, s ezek az üledékben százmillió évekre eltemetődnek, kikerülnek a szén körforgásából. Csak akkor jutnak újra a légkörbe, amikora kontinensvándorlás révén, az óceáni kőzetlemezeken felhalmozódott karbonátos üledék a szubdukciós zónákban3 a földköpenybe kerül, majd CO2-tartalma vulkánkitörések révén ismét a légkörbe lép.

a szabályozó szelep

Tehát a kontinensek egyfajta biztonsági szelepként működnek: szabályozzák a légköri szén-dioxid mennyiségét. Ha azonban a magasabb földrajzi szélességeken egyáltalán nem található kontinens, a szabályozó szelep nem működik: hiába jegesedik egyre a Föld, a légköri széndioxid-koncentráció (amely az üvegházhatás révén képes lenne megfékezni a folyamatot) egyre csökken. Az alacsonyabb földrajzi szélességeken található kontinensekről továbbra is változatlan mennyiségben mosódik ki a karbonátként megkötött CO2, tovább csökkentve annak légköri koncentrációját. A csökkenő mennyiségű CO, képtelen kifejteni az üvegházhatást, és a Föld menthetetlenül befagy. A szárazföldi jégtakaró vastagsága eléri a 2-3000 métert, a tengerszint akár 150 méterrel is csökken, a Föld átlaghőmérséklete pedig 0 °C alá esik. A helyzetet a Föld legbelső, szinte teljesen ismeretlen folyamatai változtathatják csak meg: amennyiben a vulkáni tevékenység felerősödik, CO2 juthat a légkörbe a földkéregből. Ismét érezhetővé válik a CO2 üvegházhatása, és kiolvad a Föld.

A leírt jelenség százmillió éven át azért ismétlődhetett meg négyszer, mert a kontinensek csak nagyon lassan vándoroltak a magasabb szélességekre (1-10 cm/év sebességgel), ezzel ismét betöltve a biztonsági szelep funkcióját: a sarkokhoz közeli szárazföldek eljegesedése az eljegesedés mértékével korlátozza a légkörből kivont CO2 mennyiségét. Azóta a Föld történetében nem fordult elő ilyen ősföldrajzi helyzet – többé nem is fagyott be Földünk teljesen. Jégkorszakok persze voltak, vannak – sokak szerint most is abban élünk – és még lesznek is. De a Föld teljes befagyásához különleges földrajzi helyzet, és a CO2-körforgás megzavarása is szükséges. Olyan mérvű és jellegű megzavarása, amelyet jelenleg az ember végez.

 

A felmelegedő Föld képe

Földtani értelemben nem is túl régen, ötvenöt millió évvel ezelőtt Földünket újabb sokk érte. Ezt szakmai körökben a semmitmondó „Paleocén-Eocén Termális Maximum”4 elnevezéssel illetik. Ekkoriban néhány ezer év alatt a Föld tengereinek felszíni hőmérséklete 8 °C-kal megnőtt. Részletesebb kutatások azt is igazolták, hogy nemcsak a vízfelszín, hanem az egész víztest hőmérséklete is mintegy 8–10 °C-kal emelkedett. A mélyebb vizekben az oxigénkoncentráció lecsökkent, ami a savasság mellett végzetes környezeti károkat okozott: egyes tengeri élőlény-csoportok fajainak 30–40%-a nyomtalanul kihalt. Ez a termális sokk a szárazföldeken és a tengerekben tömeges kihalásokhoz vezetett, s olyan markánsan megváltozott a földi ökoszisztéma, hogy az eseményt a paleocén és eocén korszakok határainak kijelölésére használták fel a geológusok. Ám ez a termális sokk, a maga 1–4 °C/1000 éves növekedési sebességével csak kényelmes sétának tűnik a jelenleg mért 6–8 °C/1000 éves sebességű felmelegedéshez képest. A PETM-sokk elmúltával Földünknek a regenerálódáshoz legalább 100 000 évre volt szüksége.

Nydia Lilian, behance.net

Ha már ilyen sokat tudunk magáról a jelenségről, vajon ismerjük-e annak kiváltó okát? A kutatások szerint a paleocén végén lassú felmelegedés kezdődött, amely óriási mennyiségű metángázt tartalmazó sarki jégtömeget olvasztott fel. A metán huszonegyszer hatékonyabb üvegházhatású gáz, mint a szén-dioxid, s a légkörben egyrészt fokozta az üvegházhatást, másrészt oxidálódásával CO2 keletkezett, ami tovább növelte a kialakuló termális katasztrófát. Az óceánokba mosódó szén-dioxid ugyanis savassá tette a tengervizet, ezzel tizedelve az alkalmazkodásra képtelen tengeri szervezeteket. Ugyanakkor a felmelegedés hatására az északi szélesség 80° körül gyorsan növekvő, dús erdei vegetáció alakult ki… Ez egyértelműen a növekvő CO2-koncentráció pozitívuma! A vegetáció számára. Növekvő CO2-szint mellett ugyanis gyorsabb a növények anyagcseréje, dúsabb növénytakaró alakul ki, és a növények gyorsabban kötik meg a légköri szén-dioxidot. Ám az ember éppen Földünk tüdőit irtja a legintenzívebben: azokat a trópusi esőerdőket, amelyek elhelyezkedésük és biológiai produktivitásuk révén valamiképp kompenzálhatnák a növekvő szén-dioxid koncentrációt.

A PETM intő jel az ember számára: a gyors hőmérséklet-emelkedés ugyan megállítható, de hatására visszafordíthatatlan változások történnek a bioszférában. S ami igazán riasztó: a regenerálódás emberi léptékben beláthatatlanul és tervezhetetlenül hosszú idő alatt, az írott emberi történelem múltjánál hússzor hosszabb idő alatt következik be. Érdemes ezt kockáztatnunk? (Költői kérdés, tudom, közhely, tudom.) Ám lehet rosszabb kimenetele is a folyamatnak. Ha a gyors hőmérséklet-emelkedés megállíthatatlanná válik, nos annak eredője egy öngerjesztő izzó pokol lesz, ahol sem magasabb, sem alacsonyabb rendű szervezet nem él meg.

  

A forró Föld képe

Bolygónk tehát meglepő önszabályozó és öngyógyító képességről tesz bizonyságot. Persze ennek is megvannak a korlátai. Mi történt volna, ha a vulkáni aktivitás a hólabda-Föld szituációban nem erősödik fel, ha a Föld nem képes kiheverni a PETM okozta sokkot, és a CO2-koncentráció egyre nő?

bolygótestvér

A Vénusz Földünk bolygótestvére. A kőzetbolygók közül méretében és feltehetően fejlődéstörténetében, belső szerkezetében, ásványos összetételében a legközelebb áll Földünkhöz. Ez igaz lehet a vulkanikus aktivitásra is (ami összefügg a bolygó méretével) – minél nagyobb a mérete, annál tovább képes belső hőjét megtartani, magja lassabban hűl ki, tovább működhetnek vulkánok a felszínén.

A Föld analógiája alapján feltételezzük, hogy a mai Vénuszon is gyakori jelenség a vulkáni működés.5 A Vénuszt (Földünkhöz hasonlóan) vastag légkör veszi körül, sőt, légköre jóval sűrűbb és (a Földével ellentétben) átlátszatlan. Felszínét összefüggő felhőtakaró burkolja, ami a napfény jelentős részét visszaveri. Annak ellenére, hogy közelebb van a Naphoz (tehát felületegységenként több energia éri), azt gondolhatnánk, hogy felszíne hűvös, hiszen a vastag és összefüggő felhőtakaró a beérkező sugárzás jelentős részét visszaveri. A Vénusz felszíne azonban maga az izzó pokol. Légkörének 96,5%-a szén-dioxid, felszíni hőmérséklete jóval az ólom olvadáspontja felett, 450 °C körül van, felszíni légnyomása a földinek a kilencvenszerese. A Vénusz ugyanis (ma már) nem rendelkezik olyan önszabályozó mechanizmussal, mint a Föld. Nincs folyékony halmazállapotú víz a felszínén, és nincs olyan „biztonsági szelepe”, mint a földi lemeztektonika jelensége, amely képes szabályozni a szén-dioxid mennyiségét a légkörben. Ami egyszer a Vénusz belsejéből üvegházhatású gázként a légkörébe került, az ott is marad, és egyre halmozódik. Ez ráadásul öngerjesztő folyamat: a növekvő CO2-koncentráció erősíti az üvegházhatást, egyre csak emelve a hőmérsékletet. Ha valaha volt az életnek kezdeti csírája ezen a bolygón, az mára megsemmisült.

way of the blade, behance.net

Földünk jövője

A CO2-szint bármilyen irányú változása drámai következményekkel járna Földünkön és a bioszférában. Ma minden korábbit meghaladó ütemben égetjük a fosszilis energiahordozókat, a bioszféra számára feldolgozhatatlan mennyiségben ontva a szén-dioxidot a légkörbe. Bátran állíthatjuk: Földünk sohasem szembesült még ilyen gyorsan kialakuló, és ilyen súlyos következményekkel fenyegető kihívással. A Föld önszabályozó rendszerei képtelenek megbirkózni ilyen gyors változással. Ma mégis sokan a legnagyobb problémának a sarki jégsapkák elolvadása miatti tengerszint-emelkedést tartják. Pedig a XXI. század végére várható tengerszint-emelkedést a tudósok egyöntetűen mindössze 50–90 cm közé teszik. Ez valóban nem sok, bár – korábban említettem már –1 cm vízszint-emelkedés következményeként a partvonal 1 méternyit húzódik vissza, tehát 50–90 cm-nyi emelkedés 50–90 méternyi partszakasz eltűnésével jár. A tengerszint-emelkedés tehát elkerülhetetlen – földtani értelemben is.

A legutolsó jégkorszak csúcspontján (mintegy 18 000 évvel ezelőtt) a tengerszint 107 méterrel volt alacsonyabb a jelenleginél. Azóta a Föld klímája megenyhült – lassan és fokozatosan, egészen az ipari forradalom kezdetéig.

Mi várható a távolabbi jövőben? A téma nemzetközi hírű kutatója, Anthony Haliam és munkatársai által készített tengerszint-változási görbék6 alapján az elmúlt ötszázmillió évben a tengerek átlagszintje a maihoz képest 50–400 méterrel volt magasabb a jelenleginél… A jelenlegi (földtani értelemben) tengerszintnél alacsonyabb vízszint csak a triász időszakban, mintegy 250 millió évvel ezelőtt volt. Mégsem ez lesz az igazi probléma. A tengerek átlagvízszintje tehát az idő nagy részében a jelenleginél sokkal magasabb volt. Az egyetlen a priori katasztrófát az okozza, hogy az ember elszabadította az üvegházhatást, mint gonosz szellemet, amit képtelen visszatuszkolni a palackba. Hogy ne csak korlátozza a CO2-kibocsátást, ahhoz óriási mennyiségű energia szükséges. Az ember jobban fél a nukleáris energiaforrástól, mint a szén-dioxidtól, holott lehetséges, hogy az utóbbi veszélyesebb.

 

Nydia Lilian, behance.net

A politika és a gazdaság válaszai

Amikor jövőnk a tét, megkerülhetetlenné válik a politika, a politikusok szerepének vizsgálata. A CO2-kvóta kereskedelemről például alig lehetséges tárgyilagosan szólni. Megdöbbentő, hogy felelős (?) kormányok foglalkoznak ezzel a mesterséges szörnyszülöttei, hogy írásban szabályozzák a kereskedelem feltételeit: egyes országok, ha nem használják ki „kapacitásaikat”, áruba bocsáthatják. A mi jövőnkkel folytatnak cinikus kereskedelmet. Persze, miért ne tennék? Földünk jelenleg legnagyobb gazdasági hatalmának vezetője 2001. március 29-én az 1997-ben megkötött Kyotói Klímaegyezményről így nyilatkozott:7 „Mi azon dolgozunk a szövetségeseinkkel, hogy csökkentsük az üvegházhatású gázok kibocsátását, de nem fogadok el olyan tervet, ami árt a gazdaságunknak és sérti az amerikai munkásokat.” Világos beszéd! Bush urat gazdasági érdekei egyértelműen lehorgonyozták az olajüzlethez. Ebből gazdagodott meg, ebben az üzletben utaznak a cimborái, akiknek az érdekeit védi. Mert az USA gazdasága 1908, a T-Ford piacra dobása óta az autóra és a kőolajra épül. Közlekedési rendszere és nehézipara az autógyártás köré összpontosul.

a demokrácia őre

Nem önteltségében vagy pökhendiségében mondta 1953-ban Charles E. Wilson, a General Motors akkori elnöke egy szenátusi meghallgatáson a később szállóigévé vált mondást: „Ami jó a GM-nek, az jó Amerikának”8 Amerikának azóta is vitális érdeke a kőolaj-alapú ipar, gazdaság és közlekedési rendszer fenntartása. Bármi áron. Ezért nem írta alá George W. Bush az üvegházhatású gázok kibocsátását korlátozó Kyotói Egyezményt. De ha Bush úr érdekei lennének az Amerikai Egyesült Államok érdekei, akkor sem tagadhatta volna meg az egyezmény aláírását. (Arról nem is szólva, hogy az egyezmény aláírása – tudjuk! – nem azonos betartásával.) Aki a világon a demokrácia őrének tartja magát, attól ugyanolyan felelős gondolkozást várunk, amikor a világ jövője a tét. Amíg nem késő – az amerikai munkásoknak sem késő.

A sötét jövőben ugyanis felsejlik Kína: a gazdaság lokomotívja évi 8–10%-os növekedési rátájával a világ leggyorsabban növekvő gazdasága, s hamarosan a legnagyobb gazdasága is lesz, és szinte kizárólag a szénre és az olajra alapozódik – mert nincs más. Ott sincs alternatív megoldás, mert kifejlesztését, és akár állami szubvencióval történő bevezetését éppen annak az országnak a vezetője gátolja, amely ma a legnagyobb szennyező. Az USA mindössze a világ népességének 4%-át adja, de az évi CO2-kibocsátás 14%-áért felelős.

Van-e kiút?

2002. július 9-én az európai járműipart tömörítő és jelentős lobbierőt képviselő ACEA szervezet elnöke, Jean-Martin Folz kijelentette: „Az eddigi eredmények reményt keltőek, és azt mutatják, hogy az európai autóipar teljesíti, amit megígért” De mit is ígért az európai autóipar? Azt, hogy az 1995-ben kibocsátott új gépkocsik átlagos 185 g/km-es CO2-emisszióját 2008-ra 140 g/km-re csökkenti. 2003-ban az európai autóipar által gyártott gépkocsik átlagos C02-emissziója 164 g/km volt. Mit számít ez az évi 35 milliárd tonna mellett? Csepp a tengerben. Jelenleg a világon összesen 700–750 millió személygépkocsi rója az utakat, évente nagyjából 3 milliárd tonna CO2-ot juttatva a levegőbe.10 Ez a teljes éves légköri terhelés 8,5%-a. Az európai autópiac évi felvevőképessége 14–15 millió új személygépkocsi. A Folz úr által említett fejlődés hatására évente a világ 35 milliárd tonnás teljes szén-dioxid kibocsátása az európai autógyártók erőfeszítésének eredményeként 1,5 millió tonnával, azaz 0,00428%-kal csökkenne. Látható, hogy a megoldást nem az autóipari barkácsolás és toldozás-foldozás jelenti. Új utakra kell lépni, és a robbanómotort felváltani valami más energiaforrással, ami 0 CO2-ki-bocsátású működést tesz lehetővé.

Nydia Lilian, behance.net

Az autonóm, felelős egyén válaszai

Gyermekeinkért és Földünkért felelős gondolkodóként képesek lennénk-e mi, én, vagy te, tisztelt olvasóm tenni valamit? Le tudnánk-e mondani a gépkocsiról? Hajlandók (és képesek) lennénk-e meglévő gépkocsijainkat milliós költséggel átalakíttatni? Hajlandók (s megint: képesek) lennénk-e környezettudatos vásárlóként a drágább, lassúbb, kisebb hatótávolságú hibrid-motoros gépkocsit választani? Feladnánk-e vágyunkat, hogy klímaberendezést szereltessünk a házunkba, vagy a meglévőt leszereltessük, hiszen ezek az eszközök is nagyrészt a szén- vagy szénhidrogén-alapú erőművekben termelt árammal működnek? A statisztikák megadják a választ: nem. És ebben bizony szerepe van annak is, hogy csak kevesen hallottak a történeti földtanról és fent bemutatott példáiról.

Ki fogja megoldani a jövőnket fenyegető kínzó kérdést?

fel kell készülni

Ma úgy tűnik, hogy nincs ilyen egyén, hatalom, politikai akarat vagy technológiai megoldás. Rohanunk előre. Milyen jövőbe? Szembe kell nézzünk a ténnyel: rövid távon nem lesz megoldás. Az emberiségnek, gyermekeinknek fel kell készülni arra, hogy a Föld átlaghőmérséklete 3–4 °C-kal (vagy még többel) megemelkedik. Az elolvadó sarki jégsapkákból származó víztömeg az évszázad végéig mintegy méterrel emeli meg a tengerek vízszintjét. Ha az előttünk álló ötven évben az emberiség képes lesz a globális széndioxid-kibocsátást az 1950-es évek szintjére csökkenteni, akkor ez csak arra elegendő, hogy a felmelegedést megállítsa. Visszafordítani nem képes. Ahhoz más technológiákra, más szemléletre és az egész világ egységes akaratára lenne szükség.

Erre van a legkisebb esély.

Mit mondhatnék még? Hogy ezért kell földtant tanítani. Hogy minél többen megtanulják, megértsék, elhiggyék: hová vezet az értelmetlen gazdasági növekedés, az energiapazarlás, és milyen visszafordíthatatlan következményei vannak a szén- és szénhidrogén-alapú energiahordozókra épülő gazdaság és társadalom működésének. Idén nyáron a klímaberendezés felszerelése helyett tanítsuk meg gyermekeinknek a legfontosabbat.
Talán még nem késő.

1 Thomas Robert Malthus (1766-1834) angol filozófus és matematikus. Híres könyvének központi tétele, hogy a népesség növekedése mindig gyorsabb, mint a rendelkezésre álló táplálék mennyiségének növekedése, és ez szükségszerűen vezet a gyengébbek elpusztulásához. Charles Darwin evolúciós elméletének kidolgozásában Charles Lyell geológiai munkái mellett Malthus elméletének volt döntő szerepe.
2 A jelenségre előszóra néhai Brian Harland (1917–2003) cambridge-i (Anglia) geológus hívta fel a figyelmet 1964-ben. További irodalom: http://www.eps.harvard.edu/people/faculty/hoffman/ snowbalLpaper.html valamint http://www.bbc.co.uk/science/horizon/2000/snowballearth.shtml.
3 Szubdukciós zóna: a vékonyabb, és nagyobb sűrűségű óceáni, valamint a vastagabb és kisebb sűrűségű kontinentális kőzetlemez ütközésekor az óceáni lemez a kontinentális alá bukásának helyére és folyamatára alkotott szakkifejezés. A szubdukciós zónákhoz élénk vulkanizmus és földrengések kapcsolódnak.
4 PETM, vagy Paleocén-Eocén Termális Maximum: 55,5-54,8 millió évvel ezelőtt bekövetkezett hirtelen globális hőmérséklet-emelkedés, mely végérvényesen utat nyitott az emlősök térhódítása előtt. Részletesebben: http://www.explore-dictionary.com/science/P/Paleocene-Eoce-ne_Thermal_Maximum.html.
5 Rádiócsillagászati módszerekkel már kimutattak vulkánokat a Vénusz felszínén. Ezek az ún. „palacsinta-vulkánok” lapos, kör alakú kiömlések fodrozódó széllel – akár egy palacsinta – a Vénusz felszínén.Részletesebben: http://volcano.und.edu/vwdocs/planet_volcano/venus/unusual.html.
6 A globális tengerszint-változásról lásd Anthony Haliam görbéjét: http://www.answers.com/to-pic/phanerozoic-sea-level-png.
7 A nyilatkozat eredetiben olvasható: http://forests.org/archive/america/seacover.htm.
8 Az eredeti mondás így szólt: „Azt gondoltam, hogy ami jó a mi országunknak, az jó a General Motorsnak és vice versa”.  Eredetiben: www.gm.com/company/corp_info/history/gmhisl950.html.
10 Földünk teljes személygépkocsi járműparkjának gépkocsinként! CO2-emisszióját jó közelítéssel vehetjük 200 g/km-nek, ami évi 20.000 km-es futásteljesítményt feltételezve évente 4 tonna CO2/gépkocsi. Ez az alsó becslés 750.000.000 gépkocsi esetében adja az évi 3 milliárd tonna CO2-terhelést – csak a személygépkocsik által – nehézgépjárművek, autóbuszok, kamionok és teherautók nélkül…
felső kép|  Nydia Lilian, behance.net