FIBULA

… égnie kell köveknek, földnek,
égnie kell füveknek, fáknak –

égnie kell a forró nyári szélnek,
égnie kell bölcsőnek, tanyáknak;

égnie kell a lovak vak sörényének,
éjjel, ha lángra kap könnyű pohárszék

égnie kell a kicsinyke könyvtárnak;
tükröknek, függönynek, szétpattant
tányérnak – Hydrának, Kassziopeiának

ablaknak,
ajtóknak
nehéz szimfóniáknak kell messzire

égniük
– a nyári éjszakának

lombok vad susogásának – a szélnek
levetett fibuláidnak

mindegyre égniük,
áttüzesedniük kell…

kép | Sylvain Naudin, flickr.com