FÉSŰ NÉLKÜL

megtépázott éjszakák után bontogatom így halkan
hajam csomókba száradt minden titkát
amit nem mondok el neked hajnalban
hogy ma sem aludtam nálad
inkább beültem egy ismeretlen taxiba
Óz ócska bádogdobozába
és nem hazamentem de veled voltam
amíg le nem száradt szemed kékje
és a Duna felett hömpölygő tejföl-ködébe szórtam
milyen súlyos a reggel így alig kapok levegőt az üres utcán
mintha tolvajként surrannék el a piros troli után
nem engem lát möszijő nem én vagyok aki
reggel oson haza mint egy nesztelen dorbézoló macska a porban
s ül órákig bambán a zuhanyrózsa forró sugarában

A TITOK LEGYEN! című összeállításból

kép | shutterstock.com