Fenyő Ervin

PÉNZKERESŐK

2011 január

PÉNZKERESŐK

Ütött-kopott vándortársulat. Hatan. Együtt egy szoba fala előtt. Mintha elhagyott, üres házban volnánk. A háttérben jobbra ajtó, fehér gomb a kilincs helyén. Deszkapadló. Ők hatan ma bizonyára itt játszottak, dobogó nélkül.

A képzelet helyét semmi nem emeli ki és nem választja el a nézők szintjétől. Most fénykép készül, a fotós és a társulat emléket állít az estének.

kényszerű és alkalmi

A középkorú asszonyság mögött esernyő, mintha senki és semmi nem tartaná, rejtélyesen csak lebegne, és talán pisztolyt szorongat a kezében. Összeszorított szájjal néz. Őrizné, elhitetné a különállását, a felsőbbségét? Vénkisasszony – vagy csak a szerepe az? Meglehet, titkon lovagra vár, és egyáltalán nem idegen tőle az erotika. Sértett valamiért? Olyan öregasszonyos gömb-kalapot visel, mint egykor nagyanyám. Különben mindegyik komédiás, a maga módján magányos – erőszakosan vagy lemondóan. Ami vitathatatlan: nem szeretik egymást. Ki-ki csak magára figyel – közösségük kényszerű és alkalmi: ebből élnek. Fontoskodnak, de kelletlenül elszenvedik, hogy a fotográfus megörökíti őket. Legszívesebben elbújnának. Minden nap, minden perc súlyos teher. Játszaniuk kell pajtában, paplakban, magánházban, kocsmában. A fénykép helyszíne talán ez utóbbi. Ha ötven ember elfér, már jó – több úgyse jön; legyen ki- meg bejárat, akkor simán lebonyolítható a színjáték. Díszlet nincs. Napközben dobolni kell és kiabálni. Ki kell hirdetni, mikor, hol gyülekezzék a nagyérdemű. Ja, és legyen a játszóhelyen vaskályha. Meg fa vagy szén. Télen hideg van. Valakinek folyamatosan rakni kell a tűzre. Ki legyen az? Kora reggel kezdi a fűtést, hogy este ne dideregjenek az emberek. Bár bekecsben, prémes gallérú kiskabátban, télikabátban jönnek mind, és legtöbbször le sem vetik. Akkor is.

Próbára nincs idő, csak ha agyon kell ütni valamivel a délutánt. Ilyenkor elmorzsolgatják egymásnak a szöveget. Népszínművet játszanak. Az egyszerű és szereti a közönség. Magukra ismernek benne. Vagy játszanak valami romantikusat, esetleg izgalmas bűnügyit. Mindenképpen legyen benne szerelem, és persze gonosz, aki a szerelmesek boldogságára tör. Meg kell ríkatni a nézőt, hadd tudja, hogy színházban volt. Ők másnap-harmadnap mennek tovább. Egy faluban kevés a néző, a városokban nem játszhatnak, ott állandó színház van. A falusi kocsmában másnap „művész úr” vagy „művésznő” a megszólításuk, és a kocsmáros néha meghívja őket egy-egy sörre. Ha tetszett neki a játék. De ezek a falusiak igénytelenek. Minden jó nekik. A darabok szövegét minek megtanulni? Úgyse tudja senki, mit írt a szerző!

Rosszkedvű csapat ez.

A kép bal szélén álló mandolinos fiatal lány játszhatja a szerelmes kisasszonyokat. Ráosztják, bár sokat nem tud a szerelemről. Hívták ide, itt ragadt. Nincs kedve az egészhez, a csoportképhez sem. Mindig szorong, még remeg a gyomra, amikor színpadra lép. Mondták, hogy ez majd elmúlik, hát nem múlt el! A fiúk folyvást zaklatják, így szokás, ő meg enged nekik, ez is szokás. Legyünk túl a dolgokon, ha már nincs más. Pénzt kell keresni, és valamivel el kell tölteni az időt.

egymáshoz nem illő darabok

A kép közepén két ifjú. A magasabb a hősszerelmes. Zsebre dugott kézzel, magabiztosan emelkedik ki a társaságból. Ő választja ki az eljátszandó darabokat, s talán tőle származik a vándortársulat ötlete is. Összegyűjtötte a csapatot, ő a siker legfőbb záloga. Tudja, hogy mit akar. Néha verseket is költ, s ezeket közösen megzenésítik. A másik fiú a jópofa, a mókamester – a zenés darabok táncoskomikusa. Énekelni is szokott; úgy tartja a vőfélypálcát, mintha fáklyát vinne. Szívesen mutogatja magát, s legalább nem olyan savanyú, mint a többiek. Ő is innen-onnan szedegette össze jelmezét, de tudja viselni az egymáshoz nem illő darabokat: a tollas kalapot és a csokornyakkendőt. Tartásában van valami a komédiajátszók öröméből.

A fotográfus villant. Megörökítette őket. Most már a földön ülők is föltápászkodhatnak; levetik jelmezeiket. Jöjjön a beígért sör, jöjjön még egy korsó! Aztán eldőlnek, mint a zsák. Padláson, pajtában, bolhák társaságában. A szalma közt egér motoz. Kibírható. Csak egyet alszanak itt. Ébredés elnapolva.

kép | Hórusz Archívum