FÉNYFESTÉS
Fényfestett háromszög a bérház udvarán,
szárát megtöri a kémények árnyéka.
Ilyen korán még senki sem szív cigarettát,
nem csoszog át a házmester,
nem bőg fel induló motor,
nem kapcsol be riasztó,
nem sír fel kisgyerek.
Nyár van, lehúzott redőnyök mögött
összegömbölyödött testek,
megpihennek a kezdőponton,
mielőtt útjaik nap mint nap
kibogozhatatlan hálóként átszövik a várost.
Semmit sem akarok,
csak érteni a madarak beszédét,
meghallani az ablakba kitett növények első sóhajtását,
ahogyan a félig nyitott ablakok
átengedik magukon a levegő borzongását,
és az égbolt kifeszített négyszöge
felém szórja a fényt.
A felszálló teagőzben ezerféle alakzat kavarog,
felbukkannak és elrejtőznek
a másodpercek közötti résekben,
az események szoros láncolata
még nem korlátoz,
nincs ok, sem okozat,
ez a hajnal félórája –
most még bármi megtörténhet.