FÉLREÉRTÉS
1997 november
Mekkora csönd egy nyüzsgő teraszon.
Látom az üres asztaloknál a népes társaságot,
sós szélben mozognak a kockás térítők,
az asztalkendők föl-le intenek,
ahogy egy szájhoz emeli egy-egy kéz.
Harangozik a nők fekete, félhosszú haja,
ahogyan igent és nemet mond.
Vagy tévednék, és semmiség, ami előttem
itt kibontakozik? Főképpen
azt a férfit nézem, aki evőeszközét
a tányérra teszi, int a pincérnek, de
a teraszon, az üres asztaloknál senki sincs.