FELELŐTLENÜL

Tetszőleges, múltbéli reggelre
ha gondolok, nem állítom, hogy úgy volt,
mi elmúlt. Talán csak játszom…, mikor-t,
mi-t – mert ezt most lehet még – kedvemre

rendezgetek. Vagy mégse…? Inkább arról
van szó, hogy elfelejtem lassacskán mind
az arra érdemest? S ez arra int,
hogy beszámolni minden pillanatról

nem kell, minek, végképp fölösleges? Nem
tudom, hogy akkor épp mit éreztem,
hol voltam, kikkel! Csak épp emlékszem…,

és az, hogy ezt pontatlanul teszem,
nem bánt, hiszen tavasz van, vagy hó hull,
mindegy, míg nem leírhatatlanul.

kép | adobe.com