FELDOB VALÓBAN
2002 augusztus
Varga Zoltánnak
Különben is a papundekli kora.
Illúzió, hogy költőnk és a Cora
más-más rekeszbe csomagolva,
émelygő papírdobozban él,
s hogy miként
nincs két egyforma levél…
Hagyjuk is talán,
s meredjünk magunkba.
Külön, benn a főben járó munka
ma ez,
s ha dekkolunk a deklin,
képzelhetjük múlás közben,
mint holt tyúkból a szem, remény
tekint ránk:
kandi sorsesemény.
Beugrik egy ötlet és feldob
valóban: mind ott
ülünk ama hamari falóban mióta
már, az éjszaka meg, ez az ősi
hulla, rég kihűlt. Állunk kopik fel
(és le). Nem sikerült a csel.