Fakulsz.
Elmosódik a régi tekintet,
bár a szemedből csent akvarell
is utat mutat majd, ha kell –
(Nálad maradtak a rímeim.
Verdeső pantomimet dobolnak csengőd felett az ujjaim.)
Már nem hallom, mit döngicsélnek
a merengő kontúrok.
Az optikus nem érti.
Napfogyatkozás.
Ami engem illet: a Hold és a Föld közé szorulva
várok.
Prés.
Sejtek halnak el.
Engem hagytak hátra fekete doboznak,
rögzíteni, ahogy csikorogva, zúgva
felőrölnek a gonosz kis belső dioptriák.