Ács József

FEKETE BÁRSONY

2013 március

FEKETE BÁRSONY

mennyire szerettem volna mindig
hogy nekünk embereknek
ne legyen titkunk egymás előtt
a mindenség amúgy is egyetlen titok
álljunk előtte pőrén fedetlenül
együtt csodálni és
összekapaszkodni a bajban
ez volna a tökéletes közösség
fejünk felett a forgószínpadon
csillagokkal kigombostűzött
fekete bársony
csupa megfejtendő talány
azt képzeltem csillagász leszek
gyerekkoromban
ha délutánosak voltunk az iskolában
minden hazaút a téli éjszakában
megvacogtatott
ilyen lehet a magány
a számkivetettség
a teljes otthontalanság
borzongtam ha belegondoltam
hogy megyek kivilágított
házak során s nem várnak sehol
kétoldalt fekete ágak
karistolják a sötétkék eget
s csak megyek megyek
mégis vonzott ez a gondolat
minden alkalommal megkísértett
szemtől szembe kerülni vele
az emberen túli rettentő titokkal
még ha elpusztít szétmorzsol is
– ez az érzés furcsa mód erősödött
ha magatartás fekete pontot vittem
az ellenőrzőmben
lám megjelent
a rejtegetnivaló titok
előbb vagy utóbb
alá kell íratni otthon
féltem a veszekedéstől
megbélyegzetten kóvályogtam
az újabb szörnyű szégyenfolttal
mint aki becsinált
képzeletben száműztem magam
kívül a közvilágításon
a bokrokon túlra
a koromfekete mezőre
a jeges füvek közé
hogy sajnálhassam magam
jólesett úgy látszik fázni
még a csillagok közönye is
az elcsattogó vonat zaja
beburkolt a világűr
fekete bársonya
otthon meg vakartam volna
magamról a titkomat
vacsora előtt
de beette magát a bőröm alá
húsba csontba szétszivárgott
a szívemet ha rágni kezdte
megmutattam
inkább a verés gondoltam mint a titok
mely minden süket perccel súlyosbodik
a csönd egyre mélyül és
mindent kitölt mint
fülbe öntött ólom
a hallójáratot
úgy ültem mint aki
maga alá csinált
aztán fuldokolva
felmutattam az ellenőrzőt
benne a golyóstollal írt
sötétkék pötty
és a szignó
Kné Pné Bné Hné
közben az asztalt néztem
vagy a szőnyeget
a sárga-barna mintát
amit jól ismertem
és kezdtem meggyűlölni
hallgatásom dühítő volt
minden fekete ponthoz
történetnek kellett tartoznia
azaz ilyenkor magamra nézve
terhelő vallomást kellett tennem
persze igyekeztem mindent
szépíteni vagy a lehető
legjelentéktelenebbnek feltüntetni
a munkából holtfáradtan hazatért
anyám épp ellenkezőleg
mindent súlyosabbnak látott
és érthetetlenebbnek
süketek párbeszéde
számára a fekete pontok valamely
mélyben megbúvó titkos romlás
fenyegető tünetei voltak
és ráadásul minden aláírásnál
szembesülnie kellett
az összes korábbival
A. Tü. 102/K r. sz. – Nyomell
Látta: OM 1976. I. 17. H. L.
ott sorakoztak mint
pisztolygolyó ütötte fekete lyukak
mintha szitává lőtték volna
nejlonba kötött ellenőrzőmet
és vele engem is
ezekben az években
megtanultam hogy
már az elhallgatás is
kettészakítja a világot
hát még a hazugság
egyszerre nem lehetsz otthon
mindkettőben
tehát az egyikben idegen leszel
ha önmagad elől is elhallgatod
ha magadnak is hazudsz
ha elfutsz a titoktól
elfojtod elfelejted
mint tányért leejted
levessel a levesestálat
hátha a tál is eltűnik fölszárad
mennél nagyobb részt
tagadsz ki önmagadból
annál kevésbé ismered magad
s amit nem ismersz annak
kiszolgáltatottja leszel úgy
hogy társbérletben laksz vele
ha meg a titkod világában élsz
onnantól jóvátehetetlenül
idegenként jársz-kelsz
az emberek között
világéletemben úgy éreztem
valamit elhallgatok
s az öntudatlan elhallgatással
megrontom a világot
hiába igyekszem kimondani
a rám bízott titkot
persze tudom
a világ nélkülem is tele van
elhallgatással és hazugsággal
ezért dirib-darabjaira hullott
szétesett császármorzsa
mindenki különféle
közös elhallgatások és
közös hazugságok ragacsos
burkaiba zárva él
s még abból is lehasít magának
itt-ott egy külön világot „könyökteret”
hogy élni létezni tudjon
a fullasztó közegben
mindebben nincs semmi új
itt heverünk
a Kabbala szerint
az isteni világosság edényének
szanaszét tört cserepeiként
s tapogatjuk hol illenek össze
az edény formáját sejtető
cserépdarabok
ez volna a
Tikkun há-’Olám
a világ helyreállítása
a végső titkot nem kell
titokban tartani
meghalad minket
nem lehet felfedni
sem kifecsegni
csak elhallgatni elhazudni elfedni
a félelmetes sötétet
az isteni szikrák tűpontjaival pöttyözött
fekete bársonyt

A TITOK LEGYEN! című összeállításból
kép | Jessie Hodge, flickr.com