FEJLŐDÉSREGÉNY
1997 április
A múlt pusztuló szoba a jelené üres még
a nők a tündérek mindet ügyesen berendezték
a jövő meg feltöretlen parlag meddő sivatag
egy perc és férfitársaim fölhúzták ott légvárukat
ha visszagondolok micsoda mulatság volt az élet
hála a megszépítő álmodozásnak képzelgésnek
az asszonyok lányok bűbájosok örökzöld mesefák
titkolandó üldözötté színezték a derék iparos atyát
hogy egy órás késésükért ne okolj piperét vetélytársat
karambolnak sopánkodták téves letartóztatásnak
kőbe botlásról tanúskodott egyikük heges homloka
melodrámájában fiút váró apja vágta dühében oda
igéjük tükrében elvarázsolt a szépek ármádiája
gyöngülni herceggé torzzá hogy ne is gondoljak másra
távollétükben is átalakult közvetlen környezetem
hajlongó teltkarcsú fák tanácsokat súgtak nekem
színielőadásnak foghattam föl a madarak röptét
groteszket szökkentek harkályok hősdrámát nyilalltak fecskék
és az a számos telhetetlen étvágyú hím
csemcsegtek elgondolt nőstényeken sorsosaim
akadt aki felelőtlen ingerelt kivagyi kalandra
vihettem neki váltás holmit ha eljött a beszélő napja
fülemet rágta a másik változtassak szerepet
az érzéscserét végül önmardosásom fizette meg
de mostanában azt veszem észre egyre inkább
körülöttem a tér mind néptelenebb tisztább
elmaradoztak mellőlem azok az édes hazugok
a nagyralátók se hagytak maguk után csak huzatot
csak évszakváltásról szól a fák elbeszélése unalmas
és önáltató aki madarak röptében olvas