FEJEM BABONÁSAN
Ajtó nyílik s te lépsz be rajta
csak nem odanézni mondom
fejem babonásan lehajtva
percek hemzsegnek a koncon
nincs testem nincs lábam nincs arcom
homlokod tenyeremben tartom
most rézsút zuhogó fényben
ha valamit hát ezt kértem
nincs lehetetlen (nézd) ránk látok
időn téren túl – te meg én
(valaki jár a fák hegyén)
karok szorítanak vas-pántok
eszeveszetten és vadul
ennyi csak – vagyunk szótlanul