Nyár van minden búzaszálban
minden pillanatban sárgán fénylik
a keményre taposott mezei út
szekér zörög rajta unottan jobb híján
poros füvek és katángok között
a szemközti domb a patakig merészkedik
hallom szinte a lihegését s ahogy
a híd korhadt deszkái ropognak évek
súlya alatt eltévedt rigó árnyéka súrolja
arcom amit belőle a szél mutatóba meghagyott
gomolyfelhők habostortáit bámulom
miközben a nap tojássárgája csurog rám
csönd van parttalan és mély
lepkék fuldokolnak benne s gyerekhangok
feltűnik a kanyarban és füttyent a fél ötös
nádaskai személy attól tartok fél öt
van azóta is de hiába integetek
az utasoknak talán eltévesztették az időt és helyet
vagy éppen én tévedtem el

kép | vecteezy.com