TÖLGYFA
2013 július

amint álmomból riadva
vagy még álmomban megpillantottam
egyből beleszerettem szép volt
és fenséges a szikrázó reggeli
napsütésben fürdött lemosva magáról
minden éjszakák kormát
milliónyi levele szemérmesen susogott
szerelmet vallott az ébredező szélnek
bölcs nyugalommal uralta a tisztást
hozzá igazodott a táj minden
apró részlete de még én is
a látvány befogadója-élvezője
és mindennek talán tudatában is volt
napok évszakok szelek hőség és fagy
időtlen hű kedvese
úgy éli világát hogy az enyém
sem senkié ne csorbuljon
sőt kiteljesedjék tölgyfa szép
finom rajzolat a retinán
mozdulatlan robusztus erő
a földbe és szívembe mélyesztett
ragaszkodó gyökerek
mulandó látvány örökérvényű üzenet