
Sötét van, éjszaka, de volt-e nap?
Létem világosában állok itt,
leróni annyi tartozásomat.
Időnként más jön, és mi változik?
Már több időm telik, mint rendesen,
nagyobb a vesztés, mint a veszteség.
Mint mézről a darázs, úgy illan el.
Többem vész, mint amennyim volt elébb.
És megtörténik, bárha nem lehet.
Mint szűk csövön, úgy kúszom át ezen.
Piciny zárványként őrzi meg a szem.
Tartom keményen, mint deszkát a szeg.
Palánk mögött vicsorgó, korcs ebed,
ugyan mi őriz édes Istenem?