TISZTÁS

Ilyenkor már csak hangja a tücsöknek,
kéklő tisztáson fönt, hol holdharmat
hull éjjelente, riadt őz hallgat
az űrbe: ott fönt csillagok nyüzsögnek,

az éjszakában, mintha egy alagút
sötétjében sűrűsödik a tér:
a végtelen tebenned véget ér
majd, veled minden vakvágányra fut –

Hol a remény, két gondolat között
a napsütötte hely, fénylő plató,
ahová a szelíd őz remegve jött,

s otthagyta nyomát a Mindenható,
ahol a lét csöndesen delelhet,
ledobván nyűgét, e földi terhet.

kép | vecteezy.com