Fecske Csaba

TÉLI LIGET

TÉLI LIGET

kivágott fenyőfákat lóbál az esztendő
Budakeszi 1990 barátságtalan tele
fejem sötét gondolatokkal a kórterem nehéz szagokkal tele
a vakító napsütésben gyémántként szikrázik a hó
az ablakpárkányon feketerigó teteme szánalmas kis tollcsomó
ágyamon a Liget téli száma barát hozta rántott hússal és banánnal
együtt a téma közöttünk a kórházi koszt a lapban „Az írástudók árulása”
szép tipográfiával versek és esszék
hogy az igazság kitessék bár a tél goromba ordas
fölmelegszik az ember ha Babitsot olvas a szerkesztő pedig
már csak a rím kedvéért is Horgas én meg az ő kedvéért beköltöztem
a téli Ligetbe a tölgyfa csöndjét megkívántam a foglalót helyettem Euterpé fizette
a halál küszöbén remény rügyezett bennem szívem tovább dobogott
Hádész mester nem fogott fülön lábnyomom ott maradt a budakeszi hóban
de hol van már a budakeszi hó hol van
a szerencsétlen kis feketerigó füttye oxidálódott a téli hold ezüstje
meghökkent az idő egy pillanatra megbízó levelét a Gazda
egy mindenkinél nagyobb úrnak visszaadta
most egy mogorva idegen értelmetlen betűket firkál a hóba
odalettek örömei erőfeszítései a múltnak de végül rend lesz úrrá a dolgokon
a Ligetben napfény tollászkodik költők és madarak rajzanak körülöttünk az élet herseg
szérűben immár biztonságban a termés az „Összegyűjtött versek”
versbe kötött évek a nemlét sötétjéből visszafénylő élet
napok napok ugyan hova igyekeztek maradjatok veszteg
hiszen ez még csak a kezdet

A dőlt betűs szövegrészletek Horgas Béla Etűdök télire című verséből valók.
kép | adobe.com