SZEMÜVEG
2013 november

limlomok közt anyám SZTK-keretes szemüvege
akadt kezembe amivel az újság gyászrovatát böngészte
a tv-ben az éppen futó szappanoperákat nézte és minket bámult
gyanakodva értetlenkedve mintha a holdról érkeztünk volna
mint a bográcsban bugyborékoló gulyásba dobott
csipetnyi só tűntünk el meszesedő agyában riadtan
tekintgetett szét tán a biztos pontot kereste amiben
megkapaszkodhatna de nem találta a fogódzót nem tudta
hol van nem érzékelte csak mi tudtuk hogy el van veszve
és igazából már soha senki senki csak az Isten fog
rátalálni mint a kertben bóklászó gazda az avarban
megbúvó utolsó szem dióra