SZEMRÁNCVIRÁGKRÉM
2007 április
arcom szélmarta napégette mezején
hancúrozó virág
belőlem leledzett hűséges
szarkaláb
te szomorúságodban is
megbízható állhatatos barát
láttam én mikor nemtelen égi lény
sunyin egy angyal szart alád
hogy ki is vagyok én
te sejted legalább
arcom férfias dísze
kéklő szemem partján nőtt virág
a neved is milyen szép
szarkaláb
vajon van-e fogalmad róla
az idő mily galád
se óvó tenyeret se tűzoltólétrát
nem tart alád
illatod vak – a múlás
avarszaga leng körül
kérlek csitítsd a szíved
ha volna – tartsd a szád
nekem megtenné ha
formád tartanád
s ha már sírni nincs könnyünk
nevessünk legalább
kedves hűséges társam
szarkaláb
én megadóan dőlök le alád