SKICC
2000 június
magánakvaló táj
üres poros
szél cipeli erőlködve
kopott zöldjét
fölszakadó seb minden út
a dombok kilógnak az időből
semmi sem leli a helyét
volt itt egy bokor valaha
legjobb gazdája szemem volt
a pupilla szélvédőjéről
visszapattanó fény megzizzen
mint a szalmaszál