REGGEL
1999 december

(Túlélési gyakorlat)
az éjszakából csak árnyékom
és tested emléke maradt
a lepedő ráncai furcsa íz s szájban
szemem mint a leeresztett vizű akvárium
rozsdás gondolatokkal agyamban
állok a bepárásodott tükör előtt
– tükör által homályosan –
az vagyok aki néz vagy akit nézek
igyekszem megszabadulni az arcomon
élősködő szőrzettől amely még
a halál után is tovább nő
automatikus mozdulatok
nem én cselekszem valaki más teszi
velem amit teszek hűlt helyem
hagyva magam mögött megyek át
a szobába megyek veszendőbe
sovány vigasz
híztam tizenhét dekát