RÁNCRÓL RÁNCRA
most amikor utálkozva
nézem az alácsüngő petyhüdt
bőrcsomót felkarom belső oldalán
a könyökhajlat és a váll között
eszembe jut hogy évekkel ezelőtt
láttam már valami hasonlót
az udvaron félcsupaszon tevékenykedő
apám karján ami arról árulkodik
hogy utoléltem apámat
az idő gondoskodik majd a fiam ráncairól is
mert nálunk az idő ráncról ráncra jár