KÖRTEFA-SIRATÓ
2013 július
kis sápadt földi hold ásít
a kert unott sötétjéből
a dermedt égre kivágták a
beteg öreg körtefát melynek
föltáskásodott kérge alatt férgek
nyüzsögtek kihívóan és mohón
mint vén szatír szemében
meztelen zsenge szüzek
béna ágaira tekeredett a szél
és nyüszített éjszakánként
apám idejében amikor még
bőven termett ízletes gyümölcsöt
minden évben szorgalma kitartása
szívós öregemberé
apám ideje elszivárgott mint
léggömbből a levegő
kivágták a fát tátongó
léket ütöttek a múlton hiánya fáj
velem szemben éli világát
a nemlét érthetetlen és szigorú világát
viszonyunk ereje nem ernyed
időtlen és idegen kölcsönösség
a semminél kevesebb