KÖLTÖZÉS
1999 február
amint az utolsó bútort is kivitték
előbújtak a falból a szegek
mintha mindennek csak a helye volna
világítottak fehéren a képhelyek
üres volt a szoba négy puszta fal
nem is lehetett volna üresebb
hirtelen meglódult alattad a padló
elindult ijesztően a mennyezet
ott álltál eltökélten konokan
akár egy vaskampó akár a szeg
amely semmit sem tart csupán ott van
jelölvén helyét valaminek
nézted csak nézted az üres szobát
vele minden hogy kiüresedett
a kályhacső helyén a kormos nyílás
mint semmibe meredő szemüreg