KASSÁKOMBÁKOM
(K. L. és T. S. K. emlékére)

alant száll a szamovár
e csillogó nikkel-szamár
mint a fáradt madár
jönnek a Kassák
madár meghal lovak
kirepülnek
Pegazussá szelidülnek
belehörög az űri csöndbe
a szavakat örömöző és ónozó verset
Sirató Károly
akire az öröklét – e bélpoklos Moloch –
nyála már ráfolyt
keresik kutyákok macskákok
telerímelik ezt az eltandorított világot
s szólnak a tamkóharmonikák
éjten éjt vaúk és miákok
ily bolond világot mondd ki látott
túl szavakon és rímeken
por pilled (két) alvó szíveken
hogy valaha éltek itt
úgy kellett nekik