IDEGEN ÉRZÉS
2003 január
ki most hazátlan nem lesz háza már
ki most maga van már marad magára
mennyi veszélyt is rejt magában
egy elhagyott megcsalt asszony mikor
a test mely semmit sem lelt meg csalódva
bánva messze hagyja párját a kopár
senkiföldje fontos stratégiai terület
nem tudhatja az ember mikor lép aknára
mikor történik valami jóvátehetetlen
csupa-csupa zűrzavar a világ elbizonytalanodom
most vagyunk igazán sötétben rajtaveszt
az óvatlan kíváncsiskodó gyönge szándékot
gyors megbánás kerülget bejött a szobába
a sorsára hagyott csönd régi hang régi kép
idegen idő mintha lombok felett jácintok közhellyé
vált szaga szállna már menekültem volna
de nem volt erőm nem volt meg a kellő akarat
igazán nem tudom mit is érezzek az egészet
nem értem azzal áltattam magam nem hiszem el
szemének azt a szép alkonyi kéket úgy éreztem
egy idegen bolyong a fűszagú mondatokban
elérhetetlen megfoghatatlan személy akinek sorsa
belevész egy távoli tavaszba egy fűszál éjjelébe
egy perc elég idő hogy döntés majd ellenérv szülessék
s omoljon hirtelen érintett meg szó szerint és átvitt
értelemben kissé talán tolakodó volt elszánt nem is tudom
ijedtség vagy valami más érzés kerített hatalmába
csodálkozva vettem tudomásul forróságát ahogy
belém kap mint falánk láng a száraz ágba aztán a hús
édes viszolygása az idegdúcokban kíváncsiskodó fájdalom
szégyenkezve bámultam meztelenségünket a tapasztalatlan
fényt a bőrünkön idegen érzések idegen gondolatok
bútoroztak be a pillanatot végsőkig feszíthetem
s a nagy tavak töretlen nappalának mélyébe túr halakkal
a szívem mi űzött ide kíváncsiság aljas szánalom
bűnös vágy nem tudom s mind tapadóbb a kép
két szememben halott virágok piros lányszívek
ez próba volt vagy már az előadás
A versben Rilke- és Eliot-szövegek szerepelnek.
kép | vecteezy.com