H. B. ÖSSZES ÉLETE
minden vers egy élet H. B. összes élete
bejárhatatlan sejtelmes vadon
szavak ózondús vegetációja világgá szaladó ösvények utak
ahol a legkisebb fiú fütyörészik útban az Üveghegy felé
szerencsére nevén szólította a verset jótett helyébe jót várj
a jót nem elég várni ki kell sajtolni az életből
mint bort a szőlőből nem is hinné az ember hogy
a vízkörök fák évgyűrűi túlélik az alattomos időt
egy füstölgő cigarettacsikk emlékeztet
valakire aki hazavitte bőrén a valaha volt legszebb nyarat
mérges fekete felhő ijesztgeti ostorával a dolgába feledkezett embert
sok élete van a költőnek taposhat hóban sárban tiszta marad nem
csontos teste éli életét a költő minden alakban ugyanaz és minden verse ő
és minden élete őt igazolja a költő akinek nem
siklott félre a nyelve gerince tört nem hajlott meg senki előtt
életeiben barangolok néha öcs vagyok néha pályatárs máskor
a véletlen ajtórésébe szorult szomorú olvasó
H. B. összes élete akinek ennyi élete van nem tud meghalni
mert nem is akar beleélte magát az életünkbe
a kérdés csak az mi az övé vagy ő a miénk