ELVESZETT NYÁRI VERS

a nyitott erkélyajtón át
beront a szobába a felbőszült nyár
csúfosan elbánik velem
kiveri fejemből a verset
egy árva sorba kapaszkodom
de durván eltaszít magától

verítékcseppek potyognak belőlem
cseppenként tűnök el
a júliusi délutánban
nyújtózkodik a hőmérőben a higany
egymáshoz tapadnak a percek

kinyitom a konyhaablakot
a huzat szétrebbenti papírjaimat
kétségbeesetten kapok utánuk
hiába legszebb metaforámmal
már messze jár a levegő
tolvaj folyója

nem lesz vers belőlem
nyár leszek elrebbenő papír
kézből kicsúszott toll
@.hu

kép | vecteezy.com