BAUCIS TELE

varjú károg a villanyoszlopon
mintha miattam tenné hull a hó
gyönyörködöm vagy az időt lopom
minden szépség az embernek való

a jégpikkelyes fák kérge alatt
a lassan gyűrűző idő csöndje
cinke szemében tűnik el a nap
s ver tanyát a sötétség örökre

hótól fehér minden mintha mész
a tömegsírt lepi el a várost
álmából riad a harang nehéz
hangja ütődik a láthatárhoz

lassan araszolva szuszogva visz
a busz degeszre tömtük a gyomrát
én hófehérülő hű Baucis
jó Filemon itt is gondolok rád

talán a föld alól is kinézek
majd persze ha fölengedett a fagy
nemcsak erőpróba volt igézet
is az életünk nekem már te vagy

te leszel majd az én folytatásom
most még én táplálkozom belőled
miközben hiányod gödrét ásom
elélve az életed előled

kép | vecteezy.com