A PARAVÁN MÖGÉ
1995 október
Én hagyom el, vagy az idő
hagy el engem, létezik-e ilyen
anélkül, hogy történt volna mégis
valami, foghat-e másba, mint amit
el se kezdett, mondjuk évezredek,
évmilliárdok hova lesznek, csak azt
tudnám, hol van, van-e egyáltalán
helye az időnek, s mitől enyém
az én időm, nem mintha azt gondolnám,
rajtam kívül más nem létezik,
ellenkezőleg, éppen rajtam kívül
van csak igazán valami, én csupán
a fugája vagyok, hol kereshető
ami elmúlt, hol van hát, ami nincs már,
de volt, miért jobb a valami, mint
a semmi, még ha arra gondolok is, talán
kár volt ebbe az egészbe belemenni,
mit tehetnék, ugyan mit,
pironkodva vagy indulatokkal telten
visszamegyek szépen a paraván mögé.