FÉLMOSOLY
apám emlékére [2007 augusztus]

míg a Vénuszról forró őszi pára csorog
nézlek félkönyékre félmosolyba dőlve
delfin csettint, loccsan a szélfújta gabonaföldbe
nyaram megvillan mint vízre hullt horog fénye
üres tükrökben virrad meg arcod apám –
pókháló rebben, forró asztalon táncoló borok
fénye s holdakról kihűlt bársony ha csorog –
versem jégverte kopogó ritmusát mondanám
de kései, túl késő már holtat ringatni ölbe
– nézlek félkönyékre, félmosolyba dőlve
suhogó kukoricasor bársony vagy könny csorog
és válladon örökre lefutó nappalok a völgybe