VÁZLAT EGY TÁJRÓL

Megzavart kutyák ugatnak odalenn,
felhergelt, őrjöngő vonításuk felfelé
kúszik a mélyút falai között,
mintha önuralmát veszítené a táj:
tenyérnyi hófoltok lebegnek a napkorong
előtt, a szőlőskertek fölött,
és elmenekülnek a vadméhek az ablaktábla
mögül, vajúdásuk eggyé vált a felhőkével,
mézcseppek verődnek sűrűn
a tetőcserepekre, fűszálak élén csordulnak
végig, ragacsos lesz a föld,
aztán egy madár berepül a nyitott ajtón
és enni kér, majd fészket rakni szeretne
egy üresen maradt tányéron,
de most nem lehet, odakint mindent
édes máz lep, és a gazdának indulni kell,
keserű nedvekkel lemosni a kertet
a korhadó tőkék legaljáig.

kép | vecteezy.com