SZÁRNYAK KÉK TÉRBEN
2005 január
(Hommage à Vajda Lajos)
I.
A nagy esők felkészültének idején
az utolsó mozzanatban
felszívódnak a barna árnyak
és kitisztul a tér mint egy üveggolyóban
egyenletes szórt fények
tapinthatatlan kohézió
szabályos terep beléptetni
a lehetetlent
II.
mennyi ideig tart egy angyal
háromszor hét lélegzetvétele
hol van a határvonal ahonnan
startot vesz a bárány
és guruló kerekein elhagyja a vásárt
az egyetlen titok fonalára kötve
a kitartó szemcsék zuhatagában
értelmüket vesztik a kérdőjelek
csak pontok és gondolatjelek vannak
az avas papírok rostjaiban
háttal a megsemmisülésnek
olvashatatlan segélyhívások
imák lebegnek ismeretlen
morzejelekbe kötve
kék partok fölött
III.
szólaljon meg végre
mint néha az üveg
testébe mormolt szavak
legalább egyetlen kirekesztett
mondat a közönséges történetből
ami önmagától végére fut
hogy elborítson mindent
az egybefüggő kékség
levonva az utolsó
szürke tónusokat is
aztán itt elöl
csak fekete és fehér marad
feketék a szárnyak
a suhanás üres edénye
és fehérek a fénnyel szemközti vállak