HÉRAKLEITOSZ
2006 június

Hérakleitosz őrjöngött
átrágva földet és eget mint őshonos
szú e rom-világban hiába
mondom egyre
hen panta einai
és a tenger felől langyos áramok jöttek
ahogy mindig só és víz mágiáját
sodorták a város felé
ahogy mindig az ablakok
négyszögei teleírták az éjszaka
falát mint lejárt hirdetmények az
agora környéki házakon
szétömlik belőlük az átmelegedett
üregek csöndje
üzen megint az ős-űr
az egyetlenpontnyi
örvény
hiába szakad
körötte
minden darabokra
sérthetetlen
mint az Isten
vagy
ő maga az
Hérakleitosz őrjöngött
üvöltve vágyta hívni
az Egyet magából ki
vagy betakarva
de hallgatott már csak
vele egybeszakadva