EGYEMELETNYI FÖLÉNY

(Violának)

Egyemeletnyi fölény: az utca innen,
mindkét irányba átlátható és érzékelhető
minden mozgás, a legkisebb is;
macskasurranás, madár-iszony, még a bor
illata is felszáll az erkélyre, valaki ivott odalenn
a fejét hátravetve, most odébbáll – látom –
lomhán, reménytelenül.

Egyemeletnyi fölény: a szemközti ház
suta oromzat-díszéről Beethoven néz át
a fehérre meszelt kőpor alól – egykedvűen
tekint a semmibe –, egymagasságban velem,
bár az ő helye sokemeletes szédület:
hány lépcső vajon a csillagok szintje?
Alatta, a zenepalotát másoló földszintes
házban a féregirtó lakik, tábláján
gázmesternek titulálja magát a mogorva,
titokzatos öregúr. Talán a IX. hangjaira töltögeti
palackjait odabenn, míg én a VIII. neszeit-zörejeit
figyelem, a kerületét, s azt kell hinnem,
hogy a világ legkülönösebb pontjainak
egyikére vetődtem.

kép | spuno, adobe.com