Ez a mocskos köd maga a bánat,
Oly felszakadni képtelen; az alvadó latyak
Só, sár elegye, munka meg közöny.
Nem vége nincs, hanem elkezdődni nem bír.
Egyre a magáét hajtogatja: „Megszültél?
Haragudj az életre, amiért elvett tőled!
Bár haltam volna meg – akkor most csak a tiéd lehetnék.”
Komolyan nem gondolja, mint az idő sem:
Áradó fellegtől szürke a télvégi menny.
„Mások vágyából jöttem a világra,
S te sem vagy hűtlen ahhoz, aki voltál,
Olvass vagy nézz tévét, mit bánom én.”
A weboldalon sütiket használunk annak érdekében, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújtsuk látogatóinknak és hatékonyabbá tegyük weboldalunk működését. A sütik kis méretű adatfájlok, amelyet a weboldal helyez el a böngészésre használt eszközünkön. A sütik elmentik a böngészési adatainkat, így a weboldalunk következő meglátogatásakor oldalunk felismeri a böngészőt és kényelmesebbé teheti számunkra az oldalunk használatát.
A sütikről bővebben az Adatvédelmi irányelvekben olvashat.