EZ A MOCSKOS KÖD…
2003 szeptember
Ez a mocskos köd maga a bánat,
Oly felszakadni képtelen; az alvadó latyak
Só, sár elegye, munka meg közöny.
Nem vége nincs, hanem elkezdődni nem bír.
Egyre a magáét hajtogatja: „Megszültél?
Haragudj az életre, amiért elvett tőled!
Bár haltam volna meg – akkor most csak a tiéd lehetnék.”
Komolyan nem gondolja, mint az idő sem:
Áradó fellegtől szürke a télvégi menny.
„Mások vágyából jöttem a világra,
S te sem vagy hűtlen ahhoz, aki voltál,
Olvass vagy nézz tévét, mit bánom én.”