ESZTENDŐK ÉVE
1999 szeptember
22
ott ült meztelenül a parasztkonyha
téglapadlóján, ahová kidőlt
vele a lavór víz, és megrohanta,
mint régebben, menekülés előtt,
az az érzés, amikor szappanozta
a lány: hogy ott van, a bőre alatt
(mozdul bizsergetően, tiltakozva)
valaki más. azt mondta: „úrinak
érzem magam, ezt ugye nem szabad
egy kisfiúnak?” ezzel mit akart
mondani: másmilyennek? a szavak
nem fedhették be azt a kitakart,
idegen testet, amiben lakik,
véletlenül — elöntötte, amit
később is érzett: az, hogy lennie
itt kell, ahol… de hogy került ide?