ESZTENDŐK ÉVE

29

a biciklit nekem kellett feladni
a vonatra, és meg is érkezett
a faluszéli állomásra, annyi
minden lett ugyanúgy, a négy hetet
előre tudtam: hogy jön a talicska
elénk, virághullató fák alatt
(hullott a porba, a keréknyomokba)
besétálunk az augusztusba, azt

eszem, amit tavaly, tavalyelőtt,
rántott csirkét, dinnyét, és olvasok
regényt, regényt, a vérszomjas időt
beléölöm, disznóól-illatok
ülnek a málnáskerten, friss tejet
iszom, és vendégségbe mehetek…
és megy a nyár: az évi, mint ez évi —
jó lenne biciklivel utolérni.

kép | Nagy Gábor: Tiszagáti metszetek – a biciklis